Élt messzi Afrikában egy kiselefánt. Olyan csökönyös volt, olyan makacs, hogy azóta is emlegetik. Egyszer sétálni indult az elefántcsalád.
– Gyere velünk – hívta elefántapja.
-Nem megyek – rázta a fejét a csökönyös kiselefánt.
-Gyere – hívta az anyja.
-Nem megyek.
-Gyere – hívták a testvérei.
-Nem.
Megunták, otthagyták, egyedül maradt a kiselefánt. El is unta magát hamarosan. Akkor meg azért haragudott a világra. Azt mondta mérgében:
-Nem is leszek én elefánt többé. Hanem mi legyek?
Arra szökdelt egy gazella. Nézte a kiselefánt, megirigyelte a szép karcsú termetét, sebes futását.
-Tudom már mi leszek! Gazella leszek!
Azzal nekilátott, és elkezdett gazella módra szökdelni. Addig szökdelt, míg vastag oszloplábai össze nem akadtak, és föl nem bukfencezett. Föltápászkodott, és azt mondta magában:
,,Nem is olyan jó gazellának lenni. Inkább majom leszek!”
Továbbsétált, míg egy majomcsapatot nem talált. Odakiáltott nekik:
-Én is majom akarok lenni! Játsszatok velem!
No, több se kellet a haszontalan majmoknak! Körülvették a kiselefántot, ki a fülét cibálta meg, ki a farkát, dögönyözték, csiklandozták, kókuszdióval hajigálták. Elunta a kiselefánt, sértődötten odábbállt. Egyszer csak egy szép, tarka tollú papagáj röppent fel előtte.
-De most már aztán igazán tudom, mi leszek! Papagáj akarok lenni! Taníts meg engem röpülni, hallod-e!
-Megtanítalak én szívesen! – állt rá a csínytevő papagáj. – Gyere csak utánam!
Elvezette a kiselefántot a folyóhoz, a meredek part szélére. Megállt a magas parton, elrugaszkodott és felröppent.
-Így kell, ide nézz!
-Hiszen ez semmi! – rikkantotta a kiselefánt, és ő is elrúgta magát a parttól. Belepottyant persze a folyóba. Nagy nehezen kivergődött a partra, csupa víz volt, csupa hínár, csupa iszap. Azt dörmögte nagy mérgesen:
-Mégiscsak elefánt maradok inkább!
Aztán elcsörtetett az erdőbe, hogy megkeresse a családját, hátha még egyszer sétálni hívják.
/A ,,Minden napra egy mese” mesekönyvből/
(Képek forrása: internet)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: